Nem hittem, hogy újra jól fogom érezni magam a testemben. Folyton fáradt és stresszes voltam. András megértéssel közelített, nem ítélkezett, hanem segített visszatalálni önmagamhoz. Ma már rendszeresen mozgok, jobban alszom, és kiegyensúlyozottabb vagyok.”
Évek óta próbáltam egészségesebben élni, de mindig visszacsúsztam. A mentorálás során végre megértettem, hogy a változás apró döntéseken múlik. Az étkezés, mozgás és lelki egyensúly együtt működik. Az eredmény? Több energia, kevesebb stressz, jobb közérzet.
Kedves András!
Engedd meg, hogy egy pár sorban leírjam a tapasztalatomat, élményeimet a Veled való health coach foglalkozásokkal kapcsolatban. Igazából amikor meséltél nekem arról, hogy mivel kezdtél el foglalkozni, fogalmam sem volt róla, hogy ez mit takar.
Amiért belevágtam az főleg a Te személyed miatt történt, hiszen a több éves ismeretség és az általad elért eredmények ösztönöztek arra, hogy ez csak jó lehet. Valóban nem csalódtam, így is lett. Ami a legfurcsább volt az az, hogy nagyon szigorúan vetted ezt az egész dolgot (nálam ez segített nagy mértékben). Úgy gondoltam, hogy ennyi év után laza lesz ez az egész dolog. Nagyon szuper volt az, hogy nem ezt tetted. Így volt hiteles. Nagyon felkészült vagy, és rengeteg terület volt, amit érintettünk.
Ez kiterjedt a mozgásra, lelki dolgokra, vitaminok megismerésére és ami a legnagyobb terület volt az az étkezés. Azt hittem ennyi idősen, hogy sok mindent tudok és nem tudsz újat mondani. Meglepődtem, mert csak új és nagyon hasznos dolgokat ismertem meg általad. Hol vásároljak, mit mivel egyek, mit egyek többet és miért. Nagyon nagy segítség voltál nekem és a mai napig is. Amikor vásárolni megyek már tudatosan teszem ezt, mert a szavaid, tanításod ott lebeg előttem.
Voltál a pszichológusom, tanítom, dietetikusom és az edzőm is.
Fantasztikus volt az is, hogy folyamatosan érdeklődtél az állapotomról, hangulatomról, felőlem is. Nagyon szépen köszönöm a több hónapos lelkiismeretes munkádat és mindenkinek csak ajánlani tudom a Veled való tanulást, fejlődést.
Köszönettel:
Bea
Nehéz egy nőnek mit kezdenie az életével, mikor kirepülnek a gyerekek, ott marad kettesben a férjével, aki felett ugyanúgy elszálltak az évek, az intimitás teljesen megkopott köztünk. Én harminc évig főleg csak anya voltam, és a szülések és terhességek közt még dolgoztam is. Van egy textil nagykereskedésünk a férjemmel, ezt együtt csináltuk, ő mindig egy kicsit többet foglalkozott vele, mikor a gyerekek kicsit voltak, de én is gyakran beszálltam a munkába. Két fiunk van, már önállóak mind a ketten. Egyiknek sincs párja, és ezért is magamat hibáztatom, hogy túlságosan magamhoz kötöttem őket. Én sem találom az igazi nőiségemet, a férjem mellett elfelejtettem nőnek lenni, ő is csak anyának kezelt.
Úgy éreztem, hogy mint nő egyáltalán nem kellek a férjemnek. És ekkor kezdődtek ráadásul a változókori tüneteim is. Mindennel, ami tipikus a változó korban lévő nőknél. Szenvedtem az éjszakai hőhullámoktól, a pajzsmirigyem is alul kezdett működni, amitől hízni kezdtem. Az orvos inzulinrezisztenciát állapított meg. Diétáznom kellett volna, de nem tudtam tartani. Úgy éreztem, ha már nem ehetek azt, amit szeretnék, mi értelme az életemnek. A petefészkemben cisztát találtak, ettől nagyon meg is ijedtem. Tisztán láttam, hogy ezeknek mind lelki oka van, de nem tudtam, hogy mit tegyek. Andrást ajánlották nekem és egy tíz alkalomból álló egészségmentorálási folyamatot András vezetésével. Kicsit féltem tőle, attól, hogy állandóan arra fog buzdítani, hogy változtassak az életemen, ami azt jelentené, hogy váljak el, és kezdjek új életet. Azt hittem, hogy arra megy majd ki a játék, hogy kezdjek bele új kapcsolatokba, hogy legyek nyitott, vagy vállaljam azt, hogy egyedül élek. Csakhogy én félek az egyedülléttől, félek elveszíteni mindazt, amit a férjemmel együtt teremtettünk meg, és félek attól is, hogy a gyerekeim nem fognak megérteni és elveszítem őket.
Azt hittem, hogy András majd azt akarja, hogy legyőzzem a félelmeimet, és nem fogja megérteni, hogy nem akarom azt, ami egyébként logikus lenne, hogy kilépek az elhidegült, rideg házasságból. Legnagyobb meglepetésemre Andrástól egyáltalán nem kaptam azt, hogy ne értene meg, vagy hogy a saját véleményét erőltette volna rám. Egyből éreztem, hogy abban segít, hogy a megoldás belőlem következzen és ne egy külső véleményből. Nem ítélkezett és nem mondott véleményt. Mindössze kérdezett, és a kérdéseiből a számomra is meglepő érzések törtek a felszínre. Először nem arra koncentráltunk, hogy milyen változásokra lenne szükség és hogy vajon miért félek ezeket meglépni, hanem a mélyen elnyomott érzéseim kerültek a fókuszba.
Nyilvánvaló lett, hogy valójában haragszom a férjemre. Hogy nem néztem szembe a haragommal. Hogy valójában miközben én folyamatosan igyekeztem mellé állni és segíteni őt a kereskedelmi vállalkozásunkban, ő szinte semmit sem segített a gyerekek nevelésében. Pedig a gyerekek is közös vállalkozás. Én természetesnek vettem, hogy az nem a férfi dolga, miközben én sok férfimunkát végeztem nőként. Elnyomtam a dühömet, ami csak nőtt bennem évről évre. Az Andrással együtt végzett közös munka megmutatta, hogy nem azon kell keseregnem, hogy mit nem csináltam jól az elmúlt években, hanem a jelenben élő, igazi érzéseimmel kell szembenéznem, és azokat kell megértenem és elfogadnom magamban. Keresnem kell a lehetőségeket és a megfelelő formákat, hogy kifejezzem ezeket. Sok hasonló helyzetben lévő nőtársam sok pótcselekvésbe kezd, és azt hiszi, hogy a problémáit elfelejti, ha a dühét levezeti másképp. András meglepő módon ahhoz segített hozzá, hogy ne máshol akarjam megoldani a bajaimat, hanem ott, ahol ezek keletkeztek, vagyis a házasságomban, a férjemmel való kapcsolatban. Ráadásul az is történt, hogy én szerettem volna harmadik gyereket, és a férjem ezt kategorikusan elutasította. Nem tudatosítottam magamban, hogy tulajdonképpen ezt nem tudom neki megbocsátani.
András segített rálátni, hogy az, hogy az intimitás megszűnt közöttünk, az a bennem lévő sérelmekből következett, de én ennek nem voltam tudatában. Azt hittem, hogy az évek múltával ez egy házasságban természetes. Az egészségmentorálási folyamat közben arra is rájöttem, hogy nem kell természetesnek vennem azt, ami nem az, és így jutottunk el ahhoz, hogy miken kell változtatnom. Hogy először is el kell hinnem, hogy minden lehet jobb, és a változás apró lépésekben is megtörténhet. Átlátható tervet készítettünk a változásokhoz, megterveztük azt lépésről lépésre. A testi panaszaimban is így állt be a változás. Rájöttem, hogy azokat sem kell természetesként elfogadnom, vannak eszközök, amikkel azokon is tudok enyhíteni vagy változtatni. Úgy tudtam változtatni az étkezésemen, hogy azt ne érezzem erőszaknak. A hőhullámok enyhültek, csodálatos módon, ahogy enyhült bennem a harag, a ciszták felszívódtak.
Sosem hittem abban, hogy a testi bajaink ennyire függenek a lelkiállapotunktól. A férjemmel, úgy hiszem, meg tudtuk beszélni őszintén a dolgainkat, és a kapcsolatunk is sokat javult. Már nem gondolom azt, hogy egyedül a válás lenne a megoldás, amire még nem lennék kész, és amit valójában nem is akarok igazán. De azt hiszem, ha a férjemmel nem tudnánk újra közelebb kerülni egymáshoz, akkor már az sem jelentene akkora tragédiát, mint korábban, már azt is el tudnám fogadni, ha nem lenne más megoldás. Megbeszéltük, hogy kilépek a közös vállalkozásból, felveszünk a helyemre egy alkalmazottat, és én teljesen mást tanulok és anyagilag is függetlenedek tőle. Ez nekem fontos volt, hogy ne érezzem magam kiszolgáltatottnak, mert emiatt nem tudtam az érzéseimet őszintén vállalni.
Ezekre is a mentorálási folyamat közben jöttem rá. Nagy tanulság ez nekem, hogy ahogy magunkban képesek vagyunk a világot másként látni, a szerint változnak körülöttünk a dolgok, még azok is megváltoznak, amik nem változtak. Köszönöm Andrásnak ezt az egész közös munkát.
Életem legválságosabb helyzetében találkoztam Andrással. Szerintem sok ötven és hatvan éves kora körüli férfitársam van hozzám hasonló helyzetben, ezért gondoltam arra, hogy megosztom, hogy min mentem keresztül. Sokáig homokba dugtam a fejem, és tagadtam, hogy velem valami baj lenne. Én komolyan vettem a családfenntartó férfi szerepét, három kislányunk van, és nekem nem volt apai mintám, hároméves voltam, mikor apám elhagyott minket, és semmilyen kapcsolatom sem alakult ki vele. Én igyekeztem jó apja lenni a lányaimnak. De annyira igyekeztem, hogy éppen emiatt hanyagoltam el magamat is és őket is. Egy ideig dolgoztam vendéglátásban, de hogy többet keressek, elmentem egy hajóra dolgozni.
Hónapokig nem voltam otthon, és pár hét otthonlét után újra hónapokra elmentem. Persze szépen kerestem, de nem vettem észre, hogy a feleségem is elhanyagolva érzi magát, és a legjobb barátommal vigasztalódott, és mikor egyik utamról hazaértem, a feleségem azzal fogadott, hogy el akar válni és a barátommal költözik össze és a lányaim is közelebb állnak hozzá, mint hozzám. Inni kezdtem, fél év alatt meghíztam majdnem húsz kilót, és ezzel együtt kezdődött minden, ami az én koromban jellemző a férfiakra, magas lett a koleszterinem, a cukrom, a vérnyomásom, egy halom gyógyszeren éltem, de továbbra sem foglalkoztam magammal, nem akartam szembenézni azzal, hogy mindez miért történt. Segítséget sem kértem senkitől sem, pszichológushoz sem mentem, azt hittem, mint a legtöbb férfi, hogy normális vagyok, nincs szükségem lélekgyógyászra. Voltak kétségeim, mikor egy barátom ajánlotta nekem Andrást, azt hittem, hogy ugyanúgy fogok vele járni, mint a legtöbb tanácsadóval, aki szigorúan felszólít arra, hogy azonnal változtassak életmódot, ha nem akarok korán meghalni. Attól tartottam, hogy ijesztgetni fog és számonkérni, hogy még mindig nem tudtam változtatni az életemen.
Legnagyobb meglepetésemre András nem kezdett el egyből a hibáimra figyelmeztetni és noszogatni, sürgetni, utána meg számonkérni, hanem először is elfogadóan figyelt, meghallgatott, és belekezdtünk egy tíz alkalmas beszélgetésbe, ahol elsősorban azt tártuk fel, hogy mik azok a valós félelmeim, amik megakadályoznak abban, hogy változtassak. Sorra vettük az alapvető változásokat az életem során és megfigyeltük, hogy ezek milyen érzelmi állapotokat okoztak, és hogyan nyomtam el ezeket magamban. András segítségével fel tudtuk tárni azt, hogy mik voltak azok a valódi félelmeim, melyek ahhoz vezettek, hogy nem láttam meg az igazi értékeket, hanem szemellenzősen csak a magam elé kitűzött célokat láttam.
András megértése segített nekem abban, hogy ne hibást keressek, ne a feleségemet vagy a gyerekeimet hibáztassam, de magamat se ostorozzam feleslegesen. Az ülések során azt is meghaladtuk, hogy az apai minta hiányában lássam a bajaim gyökerét. Inkább arra helyeztük a figyelmünket, hogy megértsük, hogy milyen szorongások és félelmek kísérik az életemben a változásokat, és ebből azt értsem meg, hogy miért ragadok bele egy krízis helyzetbe, milyen félelmek akadályozzák, hogy képes legyek a múltbeli sérelmeim helyett a jelenre és a jövőre koncentrálni. András figyelmes, mégis határozott kísérő jelenlétével eljutottam oda, hogy ne féljek feltérképezni a valóságos egészségi állapotomat, hogy ne féljek, hogy az orvosi vizsgálatokon mi derül ki arról, hogy milyen az igazi egészségi állapotom, mert nem úgy tudok változtatni ezen, ha tagadásban vagyok, hanem úgy, ha szembenézek vele. De ehhez szükségem volt önmagam megértésére, hogy ne a sérelmeimmel, hanem a valós félelmeimmel nézzek szembe. Most már látom, hogy egy férfinek, ha nem örökölt egy biztos megélhetést a szüleitől, hanem mindent magának kell megteremtenie, hogy neki kell biztosítania a teljes anyagi alapját a családjának, akkor ez valójában egy állandó szorongással járó helyzet, néha pánikszerű félelemmel, és nem férfiatlan ezt bevallani, és a legtöbb férfit ennek a tagadása vezeti a betegségekhez, amelyeket szintén tagadnak, és a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Nem akarom a férfiak családalapítási pánikját a nők szülési fájdalmához hasonlítani, de a férfiak gyerekvállalása is járhat olyan mértékű szorongással, ami a számukra megbetegítő lehet, ha ezt tagadják.
Az Andrással való munka valójában önmagam vállalásához segített hozzá, mertem magamat teljesen kivizsgáltatni, és meg tudtam tenni az első lépéseket, hogy változtatni tudjak az életemen. Segített a terápiás folyamat abban, hogy ne féljek a változásoktól. A feleségemmel elváltunk, és jelenleg úgy néz ki, hogy kibontakozóban van egy új kapcsolat is az életemben. Azelőtt egy ilyen helyzetben is sok gátlással küzdöttem volna. Vidékre költöztem, gazdálkodni kezdtem, őstermelői piacokra járok sajtokat és különféle tejtermékeket árulok, amelyeket magam állítok elő. A lányaimmal, úgy érzem, hogy jó a kapcsolatom, a volt feleségemmel sajnos nem sikerült mindent zökkenőmentesen megbeszélni, de abban is segített az egészségmentorálási folyamat, hogy elfogadjam azt is, hogy nem minden oldódik meg egyszerre, el tudjam fogadni azt, hogy vannak még megoldatlan konfliktusok. Azelőtt ettől már összeomlottam volna, és önpusztító szokásokba menekültem volna, most ezek már szóba sem jönnek. Minden férfi társamnak tudom ajánlani azt a munkát, amelyben képesek a testi egészségük mélyén rejlő valódi lelki folyamatokat feltárni, mert igazi változás csak így érhető el az életükben, ha valóban tudatosabban és egészségesebben szeretnének élni.
Kedves András!
Köszönöm szépen, hogy Health Coaching képzésed részeként lehetőséget kaptam egy személyes, 8 alkalomból álló Health Coaching / egészséges életmód rendszerszemléletet közvetítő konzultációs sorozatra.
Kíváncsisággal vágtam bele, ebbe az új tanulási folyamatba és szívesen vettem részt a találkozásokon. Úgy érzem, hogy sikerült az általad képviselt egészséges életmódszeméletet megérteni. Hallottam új, érdekes és érdemi információkat. Az érdeklődést sikerült felkelteni bennem és hogy hosszútávon mennyire leszek elkötelezett az nagy részben rajtam is múlik. A rendszerszemlétet és az egyes elemek összefüggésének megértése segíthet az életmódom tudatosságának fejlesztésében.
A találkozók jó hangulatban teltek, sikerült megteremtened azt légkört, amiben egy beszélgetés őszinte nem mesterkélt és mégis strukturált, lényegre törő. Több olyan alkalom volt, amikor kérdéseiddel rávezettél arra, hogy mi lehet a megoldás egyes problémás kérdéseknél. Számomra ez azért volt kedvező mert így én is része voltam a megfejtésnek és jobban magaménak éreztem a problémát és annak a megoldását.
Az étkezés és mozgás területén vannak olyan szokások, amelyeken tanácsodra már változtattam vagy változtatni fogok. Mindkét területet érintően nagyon hitelesek voltak az észrevételeid. Ezeket köszönöm. Számomra nagyobb gondot okozott a másik két terület, ahol ellenállást érzetem magamban a változtatásra. Különös tekintettel az alvási szokások átalakítására. Szerencsére ezt a kérdést megfelelő türelemmel kezelted és kezeled, így idővel az én ellenállásom is csökkent ebben a témakörben is. Ennek ellenére ezen a területen még bőven van teendő.
A sok pozitív élmény mellett volt olyan helyzet amikor akadálykánt éltem meg azt amikor az adott témakörben készülni kellett, vagy írásos anyagot kellett készíteni. A visszajelzéseid pontosak és relevánsak voltak. Időnként még lehetett érezni, hogy Te is egy tanulási folyamatban veszel részt. A hozzáállásod a HC- hoz tisztességes, hiteles és érezhető a téma iránti elkötelezettséged.
Összességében sok újat tanultam és jó élményeket szerzetem a találkozások alatt. Sok sikert kívánok neked a Health Coaching területén és szívesen ajánlom ezt a szolgáltatást barátaimnak ismerőseimnek is.
Köszönettel
Anikó
A legjobb élmények biztosítása érdekében olyan technológiákat használunk, mint például a sütik, amelyek segítségével tárolhatunk és/vagy hozzáférhetünk eszközinformációkhoz. Ezen technológiák engedélyezése lehetővé teszi számunkra, hogy feldolgozzunk olyan adatokat, mint a böngészési szokások vagy egyedi azonosítók ezen az oldalon. A hozzájárulás vagy a hozzájárulás visszavonásának elmulasztása esetén bizonyos funkciók és szolgáltatások másképp működhetnek az oldalon.